Bonyolult szertartási rend követi a pápa halálát. Háztartásának prefektusa James Harvey bíboros állapítja meg a halál beálltát, aki erről értesíti a pápa kamarását, Edurdo Martinez Solanót (a halál beálltát sajátos módszerrel szokták megállapítani, egy ezüstkalapáccsal megkocogtatják az egyházfő homlokát).
A módszert egészen biztosan alkalmazták XIII. Leó pápa 1903 -ban bekövetkezett halálakor, és egyes források szerint az 1963-ban elhunyt XXIII. János halálát is így állapították meg.
Solano hitelesíti a halál beálltát, majd értesíti Piero Maini érseket, az Apostoli Szék titkárát. A titkár értesíti Camillo Ruini érseket, Róma vikáriusát, aki aztán tájékoztatja a közvéleményt.

Ezzel egyidőben a pápai háztartás prefektusa tájékoztatja a pápaválasztó konklávé dékánját, Jozeph Ratzinger bíborost, aki értesíti a konklávé tagjait, illetve a világ országainak a Vatikánba delegált nagyköveteit.
A pápai lakosztályba az új pápa megválasztásáig senki sem léphet be, a lakosztályt lepecsételik, azt csak az új egyházfő törheti fel.
A II. János Pál pápai hatalmát jelképező pecsétgyűrűt kettétörték.

A 2005. április 2-án elhunyt II. János Pál pápa (Karol Wojtyla) - a szentatya - arcát a koporsóban vékony fehér lepellel borították le. Hármas koporsóba került, az első ciprusfából készült, ez az egyházfő lelki alázatosságát hivatott jelképezni. Mellé helyezték vörös párnán az emlékére vert arany-, ezüst- és bronzérmeket, illetve életének rövid, latin nyelvű leírását.
Ezután a második, cinkből készült koporsóba került az első: ennek lehegesztése időigényes volt, de a hermetikus lezárás fontos a holttest bomlásának lassítása miatt. Végül a harmadik koporsó következett: ez tölgyfából készült, ez került a Szent Péter-székesegyház alagsorába, a sírkamrába.

A pápa Róma püspöke, Szent Péter utóda abban az értelemben, hogy az egyházban azt a tisztséget gyakorolja, amelyet Szent Péter gyakorolt.
A katolikusok szerint a pápa tisztsége az Úr sajátos adománya, amely Péter utódaira is átszáll. A pápa a Fölön az egész egyház pásztora. Éppen a pápai tisztség pásztori minőségéből világos a pápa hatalmának jellege.
Ez a hatalom pásztori hatalom, vagyis nemcsak a hitre és az erkölcsre vonatkozó tanítás képessége, hanem egyházkormányzati hatalom, amely iránt kötelező az engedelmesség.
Ugyanakkor a pápa hatalma legfőbb hatalom is, tehát az egyházban a pápának nincs elöljárója. Egyházi dolgokban a világi hatalomnak sincs joga korlátozni őt, a pápa fölött senki sem ítélkezhet.
Ez a hatalom mindent magában foglal, ami a pápai hivatal gyakorlásához szükséges.
Kiterjed a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom területére egyaránt.
Az egész egyház hitbéli, istentiszteleti és közösségi egységének érdekében a pápa különleges kormányzati hatalommal élhet.

A pápaválasztó testület, a konklávé intézményét (a konklávé szó a latin cum clave-ből ered, kulcsra zárat jelent) a 13. században, az elhúzódó pápaválasztási procedúrák elkerülésére hozták létre.
A pápaválasztási joggal bíró személyeket egy elfalazott helységbe zárták, amit a külvilággal csak egy kicsi forgatható ablak kötött össze. A napi háromszori étkezést kivéve csak a legmegfelelőbb pápa kiválasztására kellett a testületnek koncentrálnia.
Elvben bármely keresztelt nőtlen férfi lehet pápa, de a 14. század óta csak bíborosok közül választottak egyházfőt.
A modern konklávé szabályait 1975-ben VI. Pál pápa fektette le.
A szavazáskor, egészen II. János Pál 1996-os, a pápaválasztás rendjét megváltoztató reformjáig a kétharmados többségnél eggyel több voksot kellett elérni.
Naponta délelőttönként és délután kétszer szavaznak, ám ha a harminc forduló kudarccal végződik, akkor már az 50 százalék plusz egy szavazat is elegendő.
Az eredménytelen fordulók után a szavazócédulákat nedves szalmával együtt égetik el (ma már vegyi anyagot használnak), így keletkezik a fekete füst. A sikeres választást a fehér füst hozza a külvilág tudomására.

A legutóbb 1978. október 16-án szállt fel fehér füst, amikor Karol Wojtyla bíboros, Krakkó érseke, aki magának pápaként a II. János Pál nevet választotta, elfogadta a konklávé döntését.
1978. október 16-án a Szent Péter bazilika lodzsáján a camerlengo, a pápaválasztást irányító bíboros latinul bejelentette: "Gaudum magnum! Habemus papam !" (Örvendjetek, Új pápánk van).
(1522-től 1978-ig kizárólag itáliai származású főpapok töltötték be a posztot).

II. János Pál 1996-ban kiadott, a konklávé reformját tartalmazó dokumentuma - az Universi Domini Gregis - reformjai nyomán a pápaválasztó bíborosoknak nem a Palazzo Apostolico szűk celláiban kell szoronganiuk, a konkávé tagjait ugyanis a Vatikán falain belül található Ospizio Santa Marta légkondicionált apartmanjaiban helyezik majd el.
Az épületből vagy gyalog - egy alagúton át -, vagy buszon juthatnak majd el a szavazás helyszínére.
A konklávé résztvevői nem olvashatnak újságot, nem nézhetnek televíziót, nem hallgathatnak rádiót, és nem telefonálhatnak.
A korábbi konklávékódexben három lehetséges módszer szerepelt a pápa megválasztására:

1. Pápaválasztás közfelkiáltással a Szentlélek inspirációja nyomán.
2. Kompromisszumos megállapodás, amikor a konklávé tagjai egy minimum kilenc, maximum 15 delegátusból álló csapatot bíznak meg az egyházfő személyének kijelölésével.
3. Titkos szavazás kétharmados többséggel.

1996-tól kizárólag ez utóbbi maradt érvényben. A szavazás menetét pontos leírás szabályozza. Három nap, vagyis 12 sikertelen forduló után 24 óra gondolkodási szünet következik, amely alkalmat ad az imádságra, illetve a résztvevők közötti szabad konzultációkra.
Ha a kilenc nap után sem száll fel a fehér füst, akkor a kétharmados többséget a konklávé leszállíthatja 50 százalékra.
A következő szavazáskor az abszolút többség dönt.

II. János Pál megerősítette a VI. Pál által hozott döntést, amely kizárja a 80 év fölöttieket nem csupán a szavazásból, hanem a konklávén való "passzív" részvételből is.
A dokumentum a korábbihoz képest egyetlen engedményt tesz csupán: életkorától függetlenül valamennyi bíboros meghívót kap a konklávét megelőző tanácskozásokra, amelyeke körvonalazódik, kik a lehetséges utódok.
Jelenleg a bíborosok összesen 184-en vannak (ez a konzisztórium), ebből 117-en nem érték el a 80-évet, s ők alkotják a konklávét.
Két bíboros betegsége miatt 115-en most vannak Rómában, közülük 114-et II. János Pál nevezett ki.

A XIV. század óta szokás, hogy bíborost választanak pápává, ezt azonban a jog nem írja elő. A pápa megteheti, hogy kijelöli utódját. Mivel nem látszik igazoltnak, hogy ezt a lehetőséget az "isteni jog" kizárná, az ilyen jelölést alig lehet vitatni.

Wojtylát a XX. század egyik legkritikusabb konklávéján, a nyolcadik szavazási fordulóban választották meg: a 111 bíborosból 99 voksolt rá.

Ritkán ment olyan simán pápaválasztás, mint 236-ban. Akkor ugyanis a legenda szerint váratlanul galamb ereszkedett le a jelenlévők egyikének fejére. Teljes volt az egyetértés, hogy ennél világosabban nem nyilváníthatta ki magát a Szentlélek és azonnal pápává választották a teljesesen esélytelen jelöltet, aki azután I. Fabius néven 236-tól 250-ig uralkodott.
Az első bíborosi konklávék egyike, amely 1265-1268-ig tartott, meglehetősen viharos körülmények között játszódott le.
Másfél évvel IV. Kelemen pápa halála után az itáliai Viterbóban tanácskozó 17 bíboros még mindig nem tudott az új pápa személyében megállapodni. Erre a város polgármestere először víz és száraz kenyér kosztra fogta a bíborosokat, majd amikor ez sem használt, lebontatta annak az épületnek a tetejét, amelyben tartózkodtak. Az egyházi méltóságok azután az eső és szél kényszerítő hatására az eddig egyetlen "szabadtéri konklávén" megválasztották az elhunyt pápa utódját, aki a X. Gergely nevet vette fel. Ő volt az, aki 1274-ben írásban rögzítette a pápaválasztás eljárási szabályait és létrehozta a mai értelemben vett konklávét.
Ma már nem érvényes a kenyér és víz szabály, bár azok a bíborosok, akik 1903-ban X. Piuszt megválasztották, örömmel vették volna, ha ennél többet nem fogyasztanak.
Az történt ugyanis, hogy csaknem valamennyien ételmérgezést kaptak attól a levestől, amelyet egy régi, patinával borított rézüstben főztek nekik. Azóta a konklávékon csak agyag- vagy porcelánedényekben készült ételeket szabad feltálalni.

A történelem során sok-sok rosszat elmondtak már a trónon egymást régóta követő pápákról, leginkább azt vetették a szemükre, hogy nem kifejezetten voltak szentéletűek.
Közülük is kiemelkedik azonban VIII. János esete, aki 857-ben már két éve ült a pápai trónon, a nép pedig igen csak kedvelte. Ám egy alkalommal, mikor nagy tömeg kísérte rezidenciája felé tartó Szentatyát, a pápa megbotlott és elesett - az emberek pedig döbbenten látták, hogy VIII. János egy vajúdó asszony. A meglepett és csalódott tömeg ekkor dühöngeni kezdett; az asszonyt és gyermekét a város kapuján kívülre hurcolták, majd halálra kövezték.
A legenda szerint a későbbi VIII. János Johanna néven született, és mikor 12 évesen beleszeretett egy szerzetesbe, fiúnak öltözve belépett egy novícius kolostorba, hogy állandóan kedvesével lehessen. Nappal tanult, éjjel a szerelmével volt, majd mikor kiderült a csalás, mindketten elmenekültek.
Johanna végül Rómában kötött ki, ahol hamar ment tudásának és ékesszólásának, így 855-ben, IV. Leó pápa halála után egyhangúan őt választották meg utódnak, és VIII. János néven beiktatták. Az egyetlen ember, aki tudta a titkát, az inasa, egyben szeretője volt. Tőle esett teherbe, és ez okozta vesztét.
Az egyház történészei minden nyomot el akartak tüntetni ezzel a szégyenletes esettel kapcsolatban, így meghamisítottak néhány dátumot. A Johannát követő III. Benedek uralkodásának kezdetét 855-re datálták vissza, 872-ben pedig a következő János nevű pápa szintén nyolcadikként léphetett trónra.
A női pápáról szóló történetet sokszor próbálták egyházi méltóságok és történészek megcáfolni. A zűrzavaros középkorra hivatkozva a mai tudósok nem tartják valósnak Johanna uralkodását, ám a legenda mégis tartja magát.

A pillanatnyilag száztizenhét tagú pápaválasztó testület tagjainak túlnyomó többségét, száztizennégy bíborost Karol Wojtyla emelte bíborosi rangra.
A testület legtöbb tagja olasz, húsz bíboros képviseli a történelem legtöbb pápáját adó nemzeti egyházat.
Magyarországot két bíboros képviseli (Paskai László és Erdő Péter bíborosok).

A szavazás menete:
A pápa halálától számított 20 napon belül meg kell kezdeni a pápaválasztó konklávé összehívását (II. János Pál április 2-án halt meg, így 2005. április 18-án délelőtt 10.00 órára hívták össze a Sixtus - kápolnában).
A bíborosok megérkezésükkor egy apró, számozott fagömböt kaptak, ez mutatja helyüket a konklávéban, majd a szavazási procedúra megkezdése előtt titoktartási fogadalmat tesznek. A VI. Pál - audencia terem mögötti Szent Márta-házban laknak, szobáikat kisorsolták. Van, aki konyhás mini apartmanba került, van, aki szimpla szobába (106 lakosztály, 22 szoba).
Ez az első konklávé, amelyet a Sixtus-kápolna felújított Michelangelo-freskói alatt rendeznek meg.
A konklávé első délutánján tartják az első szavazást, amelyből kiderül a bíborosok általános preferenciája, az ezt követő három napban napi négyszer szavaznak. A 13. szavazás után - az ötödik nap - egy teljes nap szünetet tartank, majd két nap alatt ismét egymás után hétszer szavaznak.
A szavazólapot, amely az Eligo in Summum Pontificem feliratot viseli, kettéhajtva kell bedobni az urnába.
A szavazatokat vadonatúj urnába gyűjtik, amelyek Cecco Bonanotte olasz szobrászművész alkotásai. Az arany-, ezüst- és a bronzbevonatú urnák a korábbi konklávékon használt nagy kelyheket váltják fel.

A szavazócédulákra írt neveket hangosan felolvassák, majd felfűzik egy fonalra, a reggeli és az esti szavazási forduló végén elégetik.
Minden szavazási fordulót követően a Sixtus-kápolna kéményéből füst száll fel.
1831 óta a konklávé soha sem tartott négy napnál hosszabb ideig.
Érvényes választáshoz a szavazatok 2/3-a szükséges, vagy ha a választók száma nem osztható hárommal, akkor 2/3 + 1.
(Jelenleg két bíboros betegség miatt távol van, ezért most a pápát kétharmados többséggel, azaz 77 szavazattal lehet megválasztani).
Sikertelen szavazáskor a papírhoz adott nedves szalma miatt változik a füst feketévé. De a fehéret lesik a Szent Péter téren összegyűlő hívők, hiszen a kályha kéményét a térről a bazilika jobb oldalán láthatják.
A sikeres választást a fehér füstön kívül mostantól első ízben haranghúzással is megerősítik.
A procedúra végén többséget szerző bíborostól megkérdezik majd, hogy elvállalja-e az egyház vezetését, s ha igent mond, azt is, hogy milyen néven kíván Szent Péter trónusára ülni.

A pápa ruháját kézzel szabják és varrják, évszázados hagyomány és tapasztalat alapján (1789 óta a Filippo Gammarelli család szabósága öltözteti a Vatikán magas rangú papjait, és XI. Piustól kezdve az összes pápát). A szabók, mivel nem ismerik az új pápa méreteit, három méretben (kicsi, közepes és nagy) készítik el ugyanazt a ruhát.

Amikor 1958-ban Roncalli bíborost pápává választották, aki XXIII. János nevet vette fel, az észak-itáliai szőlőtermelő joviális fia túl testesnek bizonyult az előre elkészített pápai öltözékhez, melyben megválasztása utána először kellett megjelennie a hívők előtt.
Ezért fel kellett fejteni az öltöny hátsó varrását, hogy a Pontifex Maximus megjelenhessen a Szent Péter bazilika erkélyén. Azóta készül három különböző méretű ruha az új pápa számára.

Az új pápa megválasztása és bemutatkozása közötti fél órában, a vatikáni palotában apácák igazítják majd tovább a ruhát az egyházfő méreteihez.
Az első megjelenés után hímezik rá a ruhára az új pápa címerét is.
A ruha tele van gombokkal, mert a pápa nem visel cipzárat vagy tépőzárat. A pápai ruházat egy fehér színű - nyaktól sarokig érő - fehér ruhából áll, ebből kettő készül, egy gyapjúból télre, egy selyemből nyárra; ezt a derekára tekert szalagrész egészíti ki; a vállra kerül, az elöl megköthető főpapi gallér.
A pápának van egy kis kerek papi sapkája és egy szélesebb karimájú kalapja is, amelyet úgy fésülnek, hogy hódprémre emlékeztessen. Kézzel varrt piros színű mokaszin cipőt is készítenek hozzá, ezt is három méretben.

2005. április 19-én a konklávé második napján a bíborosok megválasztották a 265. utódot Jozeph Ratzinger bíboros személyében. A kardinálisok kollégiumának dékánja magának pápaként a XVI. Benedek nevet választotta, így 480 év után először foglalja el német származású főpap a pápai posztot.
Az új pápa megválasztása után bemutatkozásra megjelent a Szent Péter bazilika erkélyén és elmondta az Urbi et Orbi áldást!