Kapedli, kipa: kerek kis fejfedő, amely készülhet fekete bársonyból,vagy színes horgolt anyagból, de bőrből is.

Kitli, kitl: a halottas ruha felső tartozéka, vászonból készített ingszerű ruhadarab fodrozott mellel, kiegészíti a kitli sapka, amely rendszerint selyemből (néha vászonból) készül. Ezüst vagy arany kördíszítéssel készül, mint a talisz (imaköpeny).
A halotti ruhát és sapkát az elhunytra illesztve az ezüst vagy arany kördíszítéseket eltávolítják. A halottas ruhához fehér vászonból készült öv is párosul.
A liturgiában is szerephez jut, újév és engesztelés napján az Istentiszteletnél mindig csak az előimádkozó és a Rabbi használja. Sok helyütt a kitlihez öv is párosul.

Tallit, vagy népnyelven talisz:

Imaköpeny, négyszélű gyapjúlepel, (szélén hasonló rojtok vannak, mint a cicitnél) amelyben a férfiak az imádkozást végzik. Hosszában a szélek felé jobb-és baloldalon fekete szövés csíkozza. A régi Izraelben öltőruhának használták és egész napon viselték, ma már csak imánál, vagy Istentiszteleti alkalmakkor viselik a férfiak, illetve a 13. életévüket betöltött fiúk. Hozzátartozó része a négy szélén lecsüngő szemlélő rojt. (cicisz).Ha ez szabálytalanul van megcsomózva, vagy ha már kopott, akkor a talisz is maga is alkalmatlan liturgiai célokra. Díszes része az ezüst- vagy aranyszálakból szövött felső (nyak): az átóró. Ez néha fémlemezből áll, egyeseknél puszta selyemszalag a dísz.A modern istentiszteletben divatos selyemből készült talisz, ezt rendszerint csak összehajtott átvető formájában használják
Van olyan szokás is, amely szerint a házasemberek öltik magukra imádkozás alkalmával.
Vállra borítva használják a Rabbik, a zsidó vallástudományokban kiváltképpen járatos tudós férfiak pedig a fejüket is betakarják a tallittal. A haladó,neológ,esetleg konzervatív liturgikus irányzatokhoz tartozók sálszerűen összehajtva a nyakukra helyezik.
Felöltése áldás kíséretében történik, minthogy szombaton és ünnepnapokon az ünnepi a szombati ruházat is vallásos kötelességet jelent, úgyanúgy a talisz esetében is.
A talitot tehát háromféle formában használják:
1. a szigorúan vallásosak, különösen az ortodox irányzatot követő rabbik a fejükre is borítják
2. a laikusok, ha konzervatívak, köpenyszerűen a vállukra borítják, (leginkább ez a forma dívik.)
3. a haladó irányhoz tartozók sálszerűen összehajtva a nyakukra vetik. Az előimádkozó mindig felölti, a közösség csak bizonyos alkalmakkor.
Akit Tóra elé szólítanak, az magára veszi. Bizonyos ünnepeken kötelező, sok helyen a házasemberek öltik fel, másutt kis gyermekek is.
Tehetősebbeknek van külön hétköznapi, van külön ünnepi taliszuk.
A talisz felöltésénél külön áldást mondanak, rendszerint úgy, hogy a taliszt a fejre borítják.

Férfiakat taliszban temetnek el, de a szemlélő rojtot elszakítják, és a koporsóból kilógatják, a talisz díszét pedig letépik.

Tallit kátán: (cicit) kis talisznak is nevezik, négyzet alakú gyapjúból készült, kb. egy méter hosszú, s a vállnak megfelelő keskeny ruhadarab, középütt négyszögű nagy kivágással, hogy a fejen át a vállra vethessék. Négy sarkán van a szemlélő rojt
(a cicisz) akár a taliszon. Viselésük bibliai parancson alapszik Míg a taliszt csupán istentisztelet alkalmával a ruha felett viselik, addig a talisz kátánt a ruha alatt, az ingen hordják egész nap.

A szemlélő rojtnak az a szimbolikus értelme, hogy állandóan Isten törvényeire, a kiválasztottsággal járó kötelességekre, és az ember személyes szentségére emlékeztesse a zsidót. Csak férfiak viselik, de már gyermekkoruk óta, mert a fiúkra akkor adják rá a cidáklit, amikor betűvetésre fogják őket.

Töfilin, tefilin: (imaszíjak) szíjakkal ellátott két bőrtok, amelyekben pergamentekercsek vannak, bibliai szövegekkel. Az egyik töfilint a bal karra szíjazzák, a másikat a homlokra veszik fel. A reggeli imádságnál a 13. életévet betöltött fiúk, férfiak számára kötelező. Karra és fejre történő felvételét a bár micvó előtt szokták megtanítani, minthogy a 13.életév betöltése után már kötelező annak alkalmazása. A töfilint a hétköznapi, sok rítusban pedig az úgynevezett Istentisztelet alkalmával öltik fel. Szombat és ünnepnapokon nem veszik fel, mert ezek a napok úgyis Istenre és törvényeire emlékeztetik a zsidó népet.

Az öltözködést illetően meg kell említeni, hogy a rendkívül vallásos zsidók a mai férfi öltönyök szokásához képest rendkívüli konzervatívan öltözködnek. Lehetőleg fekete ruha, hosszú térdig érő, vagy azon túli kabát, fekete különféle formájú nadrág, és fekete kerek vagy hosszúkás kalapot viselnek, mely alatt ott van a bársony fejfedő a kapedli.
Télen a jobb módúak prémből készült gallérral ellátott télikabáttal egészítik ki ruházatukat. Ezek anyaga nyáron sem nagyon változik, hanem könnyebb szövetből ún. lüszter anyagból (taft anyaghoz hasonló fényes alkalmi jellegű anyag) készülnek.
A len és a gyapjú keverése általában tilos. A vallásos zsidók gyakorlatilag az ilyen kevert anyagot az ún. sáfnézt nélkülöző anyagból készíttetik a férfi kabátok belső részeit, amely a kabátnak megfelelő tartást ad. Vallásos zsidó férfiak frakkot és szmokingot nem viselnek, - általában csak az Amerikai Rabbik öltenek fel ilyen ünnepélyes viseleteket -, helyette a nagy többség fekete öltönyt visel.