|
A böjt református
értelmezéséről már szóltunk. Tehát csak az általános és markáns
megállapítás, amely szerint "a reformátusoknál nincs böjt"
nyilván nem igaz. Az viszont igaz, hogy az Istenhez való viszonylásukban
a reformátusok jobban hangsúlyozzák az Isten kegyelmét, mint
az ember teljesítményét, például böjtös teljesítményét. Ugyanakkor
azonban azt is hangsúlyozzák, hogy sok minden zavarhatja az
Isten és az ember kapcsolatát és e zavaró tényezők eloszlatásának
egyik módja, lehet az önfegyelem/önmegtartóztatás az étkezés
és az élet bármely más területét illetően vagy a különös igyekezet
a hálás (nem érdemszerző) jó cselekedetek gyakorlására, áldozathozatalra.
Az egyiket passzív böjtnek, a másikat aktív böjtnek nevezhetjük.
A konkrét étkezési szokásokkal kapcsolatban a következőket
mondhatjuk.
A
hitét gyakorló reformátusok általában Nagypénteken általános
értelemben böjtöt tartanak. Vannak, akik semmi állati eredetűt,
tehát tojást és tejet se fogyasztanak. Hagyományos nagypénteki
étel az aszalt szilva leves.
Nem
kötelező jelleggel de általában gyakorlat az, hogy úrvacsora
vétel előtt nem fogyasztanak ételt. Érdekes azonban megjegyezni,
hogy az úrvacsoravétel után sok helyen az egyház tisztségviselői
(lelkész, kántor, presbiterek, egyházfi stb.) a lelkészi hivatalban
elfogyasztják a maradék úrvacsorai kenyeret és bort. Előfordulhat,
hogy olyan résztvevője az Istentiszteletnek, aki az úrvacsorában
bármi oknál fogva nem részesült meghívást nyer e néhány perces
együttlétre, és ebben a formában részesedik a kenyérben és
borban. Fogadja el jó szívvel, hiszen ebben az a gesztus fejeződik
ki, hogy ha a közös hitben nem is, de a barátságban, a közös
szolgálatban összetartoznak.
A
Húsvétot megelőző úgynevezett Nagyböjt olyan formában jelentkezik
a reformátusoknál, hogy ez alatt nem illendő mulatságokban,
nagy evésekben, ivásokban részt venni. A református egyház
sem örül annak, hogy a reneszánszát élő farsangi mulatságok
egy része a böjti időszakban kerül megrendezésre. Jótékonysági
bálokra meghívást nyert lelkészek számára sokszor az okoz
nehézséget, hogy bár a céllal egyetértenek, a rendezvény már
a böjtben van. A tartalom, a jó cél miatt kínos a visszautasítás,
az időpont miatt kínos a részvétel.
Természetesen
a reformátusok is követik az ünnephez kötődő tradicionális
és szezonális étkezési szokásokat. Ha más nem szól ellene
(anyagiak, egészség, ízlés) a reformátusok is halat esznek
Karácsony szenteste, kocsonyát, lencsét, babot az esztendő
fordulóján, a disznóvágások ideje a farsang, Húsvétkor sonka,
tojás és bárány van az asztalon, Pünkösdkor pedig rántott
csirke az ünnepi ebéd.
A
hívő reformátusok is imával kezdik az étkezést. Természetesen
nem igénylik, hogy ebben mindenki vegyen részt, de azt joggal
elvárhatják, hogy bárki asztalánál vendégeskedve kapjanak
egy fél perc csendességet, amikor fejet hajtva hálájukat csendben
kifejezik. Sokszor ennek a házigazda jó szándékú, de tapintatlanul
túlbuzgó kínálgatása vagy légvételt sem engedő csevegése kínos
akadályává lehet. Ha hívő vagy lelkészi család asztalánál
vagy hivatalos egyházi étkezésen veszünk részt, akkor az étkezés
megkezdésére egyébként is vonatkozó kötelező tartózkodáshoz
tegyük hozzá az imádság bizonyos megjelenését.
A
református egyház, hasonlóan a többi magyarországi történelmi
egyházhoz nem rendelkezik különösebben az alkoholfogyasztásról.
Lelkészt is, világit is lehet alkohollal kínálni, alkohollal
megajándékozni, de a visszautasítást is illik egyből megérteni.
Ennek oka azonban az esetek többségében nem hitelvi, hanem
egészségügyi vagy közlekedésrendészeti.
|