Egyházi protokoll és liturgia
Étkezési szokások
 
katolikus | református | evangélikus | zsidó
  Református egyház
  A böjt református értelmezéséről már szóltunk. Tehát csak az általános és markáns megállapítás, amely szerint "a reformátusoknál nincs böjt" nyilván nem igaz. Az viszont igaz, hogy az Istenhez való viszonylásukban a reformátusok jobban hangsúlyozzák az Isten kegyelmét, mint az ember teljesítményét, például böjtös teljesítményét. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozzák, hogy sok minden zavarhatja az Isten és az ember kapcsolatát és e zavaró tényezők eloszlatásának egyik módja, lehet az önfegyelem/önmegtartóztatás az étkezés és az élet bármely más területét illetően vagy a különös igyekezet a hálás (nem érdemszerző) jó cselekedetek gyakorlására, áldozathozatalra. Az egyiket passzív böjtnek, a másikat aktív böjtnek nevezhetjük.

A konkrét étkezési szokásokkal kapcsolatban a következőket mondhatjuk.
A hitét gyakorló reformátusok általában Nagypénteken általános értelemben böjtöt tartanak. Vannak, akik semmi állati eredetűt, tehát tojást és tejet se fogyasztanak. Hagyományos nagypénteki étel az aszalt szilva leves.
Nem kötelező jelleggel de általában gyakorlat az, hogy úrvacsora vétel előtt nem fogyasztanak ételt. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az úrvacsoravétel után sok helyen az egyház tisztségviselői (lelkész, kántor, presbiterek, egyházfi stb.) a lelkészi hivatalban elfogyasztják a maradék úrvacsorai kenyeret és bort. Előfordulhat, hogy olyan résztvevője az Istentiszteletnek, aki az úrvacsorában bármi oknál fogva nem részesült meghívást nyer e néhány perces együttlétre, és ebben a formában részesedik a kenyérben és borban. Fogadja el jó szívvel, hiszen ebben az a gesztus fejeződik ki, hogy ha a közös hitben nem is, de a barátságban, a közös szolgálatban összetartoznak.
A Húsvétot megelőző úgynevezett Nagyböjt olyan formában jelentkezik a reformátusoknál, hogy ez alatt nem illendő mulatságokban, nagy evésekben, ivásokban részt venni. A református egyház sem örül annak, hogy a reneszánszát élő farsangi mulatságok egy része a böjti időszakban kerül megrendezésre. Jótékonysági bálokra meghívást nyert lelkészek számára sokszor az okoz nehézséget, hogy bár a céllal egyetértenek, a rendezvény már a böjtben van. A tartalom, a jó cél miatt kínos a visszautasítás, az időpont miatt kínos a részvétel.
Természetesen a reformátusok is követik az ünnephez kötődő tradicionális és szezonális étkezési szokásokat. Ha más nem szól ellene (anyagiak, egészség, ízlés) a reformátusok is halat esznek Karácsony szenteste, kocsonyát, lencsét, babot az esztendő fordulóján, a disznóvágások ideje a farsang, Húsvétkor sonka, tojás és bárány van az asztalon, Pünkösdkor pedig rántott csirke az ünnepi ebéd.
A hívő reformátusok is imával kezdik az étkezést. Természetesen nem igénylik, hogy ebben mindenki vegyen részt, de azt joggal elvárhatják, hogy bárki asztalánál vendégeskedve kapjanak egy fél perc csendességet, amikor fejet hajtva hálájukat csendben kifejezik. Sokszor ennek a házigazda jó szándékú, de tapintatlanul túlbuzgó kínálgatása vagy légvételt sem engedő csevegése kínos akadályává lehet. Ha hívő vagy lelkészi család asztalánál vagy hivatalos egyházi étkezésen veszünk részt, akkor az étkezés megkezdésére egyébként is vonatkozó kötelező tartózkodáshoz tegyük hozzá az imádság bizonyos megjelenését.
A református egyház, hasonlóan a többi magyarországi történelmi egyházhoz nem rendelkezik különösebben az alkoholfogyasztásról. Lelkészt is, világit is lehet alkohollal kínálni, alkohollal megajándékozni, de a visszautasítást is illik egyből megérteni. Ennek oka azonban az esetek többségében nem hitelvi, hanem egészségügyi vagy közlekedésrendészeti.

  << vissza