A konkrét étkezési szokásokkal kapcsolatban a következőket mondhatjuk.
A hitét gyakorló reformátusok általában Nagypénteken általános értelemben böjtöt tartanak. Vannak, akik semmi állati eredetűt, tehát tojást és tejet se fogyasztanak. Hagyományos nagypénteki étel az aszalt szilva leves.
Nem kötelező jelleggel de általában gyakorlat az, hogy úrvacsora vétel előtt nem fogyasztanak ételt. Érdekes azonban megjegyezni, hogy az úrvacsoravétel után sok helyen az egyház tisztségviselői (lelkész, kántor, presbiterek, egyházfi stb.) a lelkészi hivatalban elfogyasztják a maradék úrvacsorai kenyeret és bort. Előfordulhat, hogy olyan résztvevője az Istentiszteletnek, aki az úrvacsorában bármi oknál fogva nem részesült meghívást nyer e néhány perces együttlétre, és ebben a formában részesedik a kenyérben és borban. Fogadja el jó szívvel, hiszen ebben az a gesztus fejeződik ki, hogy ha a közös hitben nem is, de a barátságban, a közös szolgálatban összetartoznak.
A Húsvétot megelőző úgynevezett Nagyböjt olyan formában jelentkezik a reformátusoknál, hogy ez alatt nem illendő mulatságokban, nagy evésekben, ivásokban részt venni. A református egyház sem örül annak, hogy a reneszánszát élő farsangi mulatságok egy része a böjti időszakban kerül megrendezésre. Jótékonysági bálokra meghívást nyert lelkészek számára sokszor az okoz nehézséget, hogy bár a céllal egyetértenek, a rendezvény már a böjtben van. A tartalom, a jó cél miatt kínos a visszautasítás, az időpont miatt kínos a részvétel.
Természetesen a reformátusok is követik az ünnephez kötődő tradicionális és szezonális étkezési szokásokat. Ha más nem szól ellene (anyagiak, egészség, ízlés) a reformátusok is halat esznek Karácsony szenteste, kocsonyát, lencsét, babot az esztendő fordulóján, a disznóvágások ideje a farsang, Húsvétkor sonka, tojás és bárány van az asztalon, Pünkösdkor pedig rántott csirke az ünnepi ebéd.
A hívő reformátusok is imával kezdik az étkezést. Természetesen nem igénylik, hogy ebben mindenki vegyen részt, de azt joggal elvárhatják, hogy bárki asztalánál vendégeskedve kapjanak egy fél perc csendességet, amikor fejet hajtva hálájukat csendben kifejezik. Sokszor ennek a házigazda jó szándékú, de tapintatlanul túlbuzgó kínálgatása vagy légvételt sem engedő csevegése kínos akadályává lehet. Ha hívő vagy lelkészi család asztalánál vagy hivatalos egyházi étkezésen veszünk részt, akkor az étkezés megkezdésére egyébként is vonatkozó kötelező tartózkodáshoz tegyük hozzá az imádság bizonyos megjelenését.
A református egyház, hasonlóan a többi magyarországi történelmi egyházhoz nem rendelkezik különösebben az alkoholfogyasztásról. Lelkészt is, világit is lehet alkohollal kínálni, alkohollal megajándékozni, de a visszautasítást is illik egyből megérteni. Ennek oka azonban az esetek többségében nem hitelvi, hanem egészségügyi vagy közlekedésrendészeti.