A keresztények egymás között a vallásos köszöntéssel nem csak egymást üdvözlik, hanem hitvallást is tesznek. A katolikusok imádságot mondanak: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Az illő válasz erre: Mindörökké. Amen.
Főként szerzetes gimnáziumokban végzettek között ismert ennek latin változata is: Laudetur Jesus Christus! A válasz: In aeternum. Amen.
A görög katolikusok ezt a formát használják. Dicsőség Jézus Krisztusnak;a válasz ugyanaz. Szintén náluk: Húsvéti időben: Feltámadt Krisztus! A válasz rá: Valóban feltámadt!
Kívülállóktól nem várják el, hogy a belső köszönésformát alkalmazzák, a visszaköszönés és köszönés napszaknak megfelelően történhet.
Udvariasságból, előzékenységből, helye lehet olyan ember részéről is, ( pl. meghívott politikus, polgármester ) aki nem odatartozásból mondja.
A szentatyával való találkozás pillanatában vagy a tőle való búcsúzáskor - miután a pápa maga is sokszor használja a Katolikus köszöntést- illő olaszul vagy latinul így köszönni: Sia laudato Gesú Cristo! A válasz erre: Semper laudato!. A Pápa halászgyűrűjének csókkal illetése (a szentatya nem igényli). Idősebbek részére a tisztelet kifejezése, a fiatalabbak sokszor elhagyják.

Magasabb rangú egyházi vezető köszöntésekor bevett szokás a máskor is alkalmazott, kissé ünnepi forma, például: Tisztelettel Köszöntöm, Érsek Úr! (Túl hétköznapi, ha valaki ilyenkor jónapot -tal köszön).Mindig kedves és találó érkezéskor valamennyi Egyházhoz tartozó felé az Isten hozta (hozott!) távozáskor az Isten vele!