A reformátusok között a köszönés a legmélyebb és legfontosabb jókívánságot hordozza: Áldást, békességet kívánok vagy kicsit közvetlenebbül, egyszerűbben: Áldás, békesség. A válasz rá így hangzik: Istené a dicsőség, bár ez kihalóban van és legtöbbször a válasz megegyezik a köszöntéssel. Ebből az is következik, hogy a más felekezetűek, vagy azok, akik számára ez egyszerűen szokatlan és nehézkes, nyugodtan válaszolhatnak az áldás békességre a napszaknak megfelelő jókívánsággal.