Az evengélikus egyházzene legalapvetőbb eleme a gyülekezeti ének, a koráléneklés.
Luther első énekeskönyvének megjelenése (1524) után 12 évvel hagyja el a Krakkói nyomdát az első magyar énekeskönyv. Az énekeskönyvek a korszellemnek megfelelően változtak, a későbbi könyvek felveszik a megelőző korok értékes darabjait. A XX. században megindul az énekreform mozgalom, amelynek célja hogy a dallamok visszanyerjék XVI. századi ritmikus formájukat.
Ezt végül az 1982-ben megjelent kottás Evangélikus énekeskönyv valósítja meg, amelyben 488 korál, vagy korál jellegű ének mellett énekes liturgiák, és biblia órai énekek is találhatók.

Az evangélikus egyház az istentiszteletnek két alapvető formáját ismeri.
A "vasárnapi rend" a mise menetét követi, a " mindennapi rend" pedig hasonló a zsolozsmák (imaórák) liturgiájához.Mindkettőben a lutheri elvet követve a gyülekezet gyakori éneklésével tevékenyen kapcsolódik a liturgia menetébe.Jelentős az énekkar és az orgona (harmónium) szerepe is.
A reformáció terjedésével az énekkari kultúra is kibontakozott, főként azokban a városokban, ahol az evangélikus elöljárók áldoztak a templomi zenére, vagy ahol jó iskola volt, amelynek kórusa a templomi szolgálatot is ellátta.Így alakult ki a királyi Magyarország és Erdély területén több jelentős egyházzenei központ.
Trianonnak súlyos következményei voltak a magyar lutheránus egyházi életben, de a kommunista intézkedések sem tettek jót az evangélikus egyházra, és az egyházzenére.Az elveszett kántorok pótlására Farsang Árpád írta meg a harminc gyakorlatos harmónium iskoláját, a korál iskolát, amelynek segítségével konferenciák keretében megindulhatott az alapszintű kántorképzés az elveszett kántorok pótlására. A hatvanas évektől fogva fokozatosan épül ki a kántorképzés rendszere.
A nehezebb években tilos volt a koncerttermekben egyházi és bibliai tárgyú zeneművet előadni, ezért az egyházzene a templomokba szorult.
1987 óta megkezdődött a kantátazenés istentiszteletek kialakulása, amelyeken a kantáták teljes terjedelmükben elhangzanak a liturgiába beillesztve( pl: Bach kantáták, Handel művek)
A nagy kórusokon kívül az ország evengélikus templomaiban több mint félszáz énekkar szolgál. Ők használják a kétkötetes karénekeskönyvet, amely régi mesterek műveit, valamint kortárs szerzők alkotásait teszik hozzáférhetővé. Az evangélikus egyház nagy hangsúlyt helyez a kártorképzésre, hiszen az egyházi év alkalmával mindig más és más énekeket énekelnek, ezekhez pedig elengedhetetlen a kántor és a lelkész összhangja.

Az egyház több korszerű orgonával rendelkezik, amelyik közül lehet említeni a Budapest-Deék téri (3 manuálos 44 regiszteres) templom orgonáját.

Az énekkar szerepe a gyülekezetben, az istentiszteleti szolgálatban kiemelkedően fontos, hiszen az énekkar puszta létével prédikál. Adni akarnak, nem elvenni vagy " fogyasztani". Tagjai egyszerre vesznek levegőt, együtt mozdulnak, közösséget élnek. Szolgálatukkal Istent dicsérik és az embernek szereznek örömet. "Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó "- írja Luther.

A vasárnapi istentisztelet liturgikus rendjében a szószéki áldás után szerepel:ének vagy karének, amely énekeket az evangélikus egyház által kiadott énekeskönyvekben lehet megtalálni.
A vasárnapi istentisztelet liturgikus rendjében az Introitus ( a mise változó részeinek egyike, a szertartás első része, kezdőének /latinul: introitus = bemenetel/ ) zsoltárt a lelkész és a kar, illetve a gyülekezet váltakozva énekelheti.
A Laudamust a kar énekelheti, majd szintén a szószéki áldás után szerepel: ének, vagy karének.
Nem minden gyülekezet használja a liturgikus rendet, de azért nem korlátozódik az ének, az énekkar megszólalási lehetősége, mert lehet találni olyan helyet, ahol az énekkar a liturgia szerves alkotóelemeként részt vállalhat az istentiszteletből.Az istentiszteletet élénkebbé teheti a gyülekezeti ének, és a kórus váltakozása.Az egyik versszakot a kórus énekli, több szólamban, a másikat a gyülekezet orgona vagy harmónium kísérettel.(vagy anélkül)

A szószéki áldás után van helye általában az önálló műnek. Ez a lehetőség nem azt jelenti, hogy bármi elhangozhat, és az énekkar azt énekli amit tud, ami éppen a kezénél van.Minthogy a gyülekezet énekeit gondosan választják ki, az egyházi év és az igehirdetési alapige figyelembevételével, úgy a kórusművek kiválasztásánál is ezek a szempontok kerülnek előtérbe. Nem az a lényeg, hogy nagyszabású, minél többszólamú legyen a mű, hanem az hogy megerősítse a prédikáció mondanivalóját, és mintaszerű előadásban hangozzék el.
A Protestáns graduál (a mise válaszos éneke, a liturgia legrégibb formája) minden ünnepre tartalmaz értékes magyar szövegű, és nem túl nehéz énekelnivalót. Viszont a gregorián dallamok másfajta előadási stílust igényelnek ,de ha valaki ráérez az egyszólamú kompozíciók teljességére és gazdagságára, új világot fedezhet fel.
Önálló előadásként szokták énekelni a himnuszokat, és a hosszabb antifonákat(a zsoltáréneklésben egy olyan rövid ének, amelyet a zsoltár vagy a zsoltárvers előtt és után a zsoltárral azonos hangnemben énekelnek).
Az introitusok nehezebbek, de csodálatosan meg tudják adni egy-egy ünnep méltóságát.
Az úrvacsoraosztás alatt helye lehet hálaadó, Jézust dicsérő kórusműnek. Ilyenkor fokozatosan ügyeljünk arra, hogy ne zavarjuk meg a szertartást!