Egyházi protokoll és liturgia
Az egyházi zene - zene, nyelv és kultúra az egyházban
 
  Zsidó felekezet
  A legősibb hangjegyek már a szentírásban kezdődtek, amikor is a szöveget különféle hangjegyekkel látták el.
A zenetörténet szerint az úgynevezett egyházi énekek ezekkel a bibliai hangjegyekkel ellátott Zsinagógai énekekkel állnak kapcsolatban.
A Tóra felolvasása, és alkalmanként az ehhez kapcsolódó más szentírási szövegek felolvasása szintén a biblikus hangjegyek előírása szerint történik.
A Zsinagógai éneknek, amelyeket általában a Kántor intonál, szintén megvan a maga dallamvilága, amely sokszor földrajzi helyek szerint változnak.

Általában beszélhetünk arról, hogy a Szefárdi, Spanyolországi, dél-Európai és Izraeli Zsinagógai dallamvilág különbözik az ún. Askenázi tehát nyugat-közép és kelet- Európai dallamvilágtól.
A magyarországi Zsinagógai ének is az Askenázi dallamot és az általános rítusokat vette át.
Maguk a liturgiai énekek és dallamok két nagy csoportba oszthatók:
1. A nagyon régi és hagyományokon alapuló dallamvilág, amelyeket gyűjtő néven mi-szináj-nak neveznek.
2. Az olyan dallamvilág, amelyek a későbbi helyi hagyományok alapján alakultak ki.(Egyes ilyenek között a zenetörténészek a magyar népdalokkal kapcsolatokat fedeztek fel.
A modern Zsinagógai zene, már tekintetbe veszi a kórust, (esetleg férfi és női kórus) és az orgonát. Ezek bevezetése Ausztriában Sulzer bécsi főkántor, Németországban Levandovszky, és Franciaországban Naumburg liturgiai zeneszerző nevéhez fűződik.
  << vissza